1996-ban kerültem a Kolozsvári Rádióhoz, külső munkatársként.
Egy év múlva "örököltem" Kelemen Hunor helyét és műfaját, a művészeti
műsorokat. Irodalomról havonta egyszer, Parnasszus címmel, a többi
művészeti ágról havonta háromszor, Függőkert címmel hangzottak
el összeállítások. Ezek tartozékaként lépett be a Mesélő kövek című,
műemlékvédelemről szóló műsor, Szuszámi Zsuzsa szerkesztésében.
1999-ben, egy szerkezetváltáskor született meg a Rejtett
világok ötlete. Három személy, Bárdos Mária, Szuszámi Zsuzsa és jómagam
közös munkájaként jelentkezett hetente egyszer, 55 percben.
2001-től ketten
maradtunk, a Zsuzsák, azóta csak annyi változás történt, hogy a műsor
hetente kétszer jelentkezik, kedden délután fél 6-tól illetve csütörtökön
délelőtt fél 10-től, időtartama 25 perc és a komolyzene
kivételével minden művészeti ágra igyekszik figyelni.
Szuszámi Zsuzsa
Most már több mint egy évtizedes, egészen pontosan 11 és fél
éves rádiós múltat mondhatok a magaménak. 1995 tavaszán kezdtem el dolgozni
a Kolozsvári Rádiónál, először külső munkatársként, a Diákperiszkóp
című, egyetemistáknak szóló műsor szerkesztőjeként. Pár hónap
elteltével riporterként is tevékenykedtem, majd 1996-tól, igaz helyettes állásban,
de teljes jogú szerkesztőként alkalmaztak. Ekkor kezdtem el híreket szerkeszteni
és a Napórát, tájékoztató műsorunkat. 1998-ban lemondtam az ifjúsági műsorról
és Mesélő Kövek címmel műemlékvédelmi és műemlékeket bemutató
20 perces műsort indítottam. 1999-ben összeolvadtak a művészeti jellegű
műsorok és megszületett a Rejtett világok, azóta, a híradás mellett ez
a fő kenyerem.